Mi az:

Az Altman Z-Score (Edward Altman, a New York-i egyetemi tanár hogy egy cég csődbe kerülne.

Bár Altman a 1960-as években kidolgozta a Z-pontszámot, abban a pillanatban az elképzelés megpróbálta megjósolni, hogy mely vállalatok fognak kudarcolni. Az Altman azonban többváltozós analízisnek nevezett statisztikai technikát is hozzáadott a hagyományos arányelemzési technikák keverékéhez, és ez lehetővé tette számomra, hogy ne csak a különböző mutatók hatását tekintsék csődmodelljének "prediktivitására", hanem annak mérlegelésére, hogy ezek a mutatók hogyan érintettek egymás hasznosságát a modellben.

Altman kifejlesztette a Z-pontszámot, miután 66 céget értékelt, amelyek fele 1946 és 1965 között csődöt jelentett be. 22 arányt indított el öt kategóriába (likviditás, jövedelmezőség, tőkeáttétel, a szolvenciát és az aktivitást), de végül öt mutatóra csökkentette.

Hogyan működik (példa):

Az Altman Z-Score meghatározza, hogy a vállalat valószínűleg sikertelen lesz. Ezt a képletet hét egyszerű adatelemzéssel értékeljük, amelyek mindegyike elérhető a cég nyilvánosságra hozatalánál.

A standard Z-pontszám

A Z-pontszám formula (amely magában foglalja a hét egyszerű darabot adatok):

Z-Pont = ([Üzemi tõke / Összes eszköz] x 1,2) + ([Megtartott nyereség / Összes eszköz] x 1,4) + ([Üzemi eredmény / összes eszköz] Tőkésítettség / Összes kötelezettség] x 0,6) + ([Értékesítés / Összes eszköz] x 1,0)

Általában minél alacsonyabb a pontszám, annál nagyobb a csőd esélye. Például a 3,0 fölötti Z-pontszám a pénzügyi megbízhatóságot jelzi; Az 1.8 alatti adatok szerint a csőd nagy valószínűsége van.

Z-pontszám magánvállalatoknál

2002-ben az Altman a magánvállalatokra vonatkozó felülvizsgált Z-score formulát támogatta. A magánvállalat változata különböző módon súlyozza a változókat, és a tőke könyv szerinti értékét használja a piaci kapitalizáció helyett. A képlet a következő:

Z-Score = ([Üzemi tőkeszerkezet / összes eszköz] x 0.717) + ([Megtartott eredmény / összes eszköz] x 0.847) + ([Üzemi eredmény / összes eszköz] x 3.107) <0,)

Z-pontszám a nem gyártók számára

Az Altman eredetileg a gyártók számára kifejlesztette a Z-pontszámot, elsősorban azért, mert azok a vállalatok eredeti minta. Azonban a nagy közszolgáltatók megjelenése arra késztette őt, hogy dolgozzon ki egy második Z-Pont modellt a nem gyártó vállalatok számára. A képlet lényegében ugyanaz, mint korábban; csak az utolsó összetevőt kizárja (eladások / mérlegfőösszeg), mert az Altman csökkentette a gyártási intenzív eszközforgalom hatását.

Z-Score = ([Üzemi tőke / összes eszköz] x 1,2) + ([Megtartott nyereség / Összes eszköz] x 1.4) + ([Működési eredmény / összes eszköz] x 3.3) + ([Piaci kapitalizáció / összes kötelezettség] x 0,6)

Az első arány (működő tőke / összes eszköz) képességét, hogy javuljon a következő néhány hónapon belül. A második mutató jó mutatója annak, hogy a vállalat milyen adósságot mutat, és hogy van-e nyereségességi eredménye. A harmadik mutató a hatékonyság mértéke, amely azt jelzi, hogy a vállalat hány centet hoz létre jövedelemként az általa birtokolt minden egyes dollárért. A negyedik arány a vállalat "bizalmának" folyékony mérce. Az ötödik arány a harmadik arányhoz hasonlít, mivel mérni tudja a vállalat hatékonyságát az értékesítésből származó értékesítésben.

Miért fontos:

A Z-pontszám egy általánosan használt metrika, széles fellebbezéssel, bár csak a ma használatban lévő számos hitelezési pontozó modell közül az egyik, amely lényegében ötvözi a számszerűsíthető pénzügyi mutatókat egy kis számú változóval annak megpróbálásával, hogy megjósolja, hogy egy cég sikertelen lesz.

Idővel azonban a Z-Pont az egyik a csőd legmegbízhatóbb előrejelzői - annyira, hogy az elemzők gyakran bizonyos Z-pontszámokat jelölnek meg a megfelelő kötvényminősítésekkel. Tulajdonképpen, amikor az Altman 1969 és 1975 között, 1966-tól 1975-ig, majd 1976-tól 1995-ig és később 120 csődbe jutott cégtől 196-ig 1975-ig 1 -ben 86 csődbe ment társaságot vizsgálgatott, a Z-pontszám 82% és 94% közötti volt. A régi "szemetet, szemetet ki" mottót azonban alkalmazni kell: ha a vállalat pénzügyi jelentése félrevezető vagy helytelen, a Z-pontszám is lesz.

Fontos megjegyezni, hogy a vállalat Z-pontszámában bekövetkezett változások ugyanolyan fontosak, ha nem is fontosabbak, mint maga a Z-pontszám. Végtére is, tudva, hogy egy vállalat rossz úton halad, jobb, mint megtudni róla. Az Enron Z-Pontja például 1 év végén BBB kötvényértékeléssel egyenértékű, 2001 júniusától azonban a B besorolási fokozattal megegyező pontszámmal rendelkezett - ellentétben az Enron-ot, mint a BBB-t eddig értékelő minősítő ügynökségekkel csődöt nyújtott be.