Hívásinformáció-meghatározás és példa

Mi ez:

Hívásigazolások olyan értékpapírok, amelyek a birtokosnak jogot adnak, de nem kötelességük (Például):

Előfordul, hogy a vállalatok

hívásengedélyt (általában egyszerűen csak a "warrant") a közvetlen értékesítésre vagy a munkavállalók részére történő átadására, de a "call warrant" túlnyomó többségét "csatolták" az újonnan kibocsátott kötvényekhez vagy előnyben részesített állományokhoz. Például, ha az XYZ társaság 100 millió dollár kötvényt adott ki, minden kötvénytulajdonos 1000 dollár névértékű kötvényt kaphat, és jogot szerezhet a XYZ részvény 100 részvényének megvásárlására 20 dolláronként a következő öt évben. A warrantok általában lehetővé teszik a birtokos számára a kibocsátó közös állományának megvásárlását, de néha lehetővé teszik a vevő számára egy másik jogalany (pl. Leányvállalat vagy akár harmadik fél) részvényeinek vagy kötvényeinek megvásárlását.

Az ár, a birtokos megvásárolhatja az alapul szolgáló értékpapírokat

vagy sztenderd ár értéknek. A lehívási ár általában magasabb, mint az állomány piaci ára a felhívás kibocsátása idején. Példánkban a lehívási ár 20 dollár, ami valószínűleg 15% -kal magasabb, mint a XYZ részvények kereskedésének időpontjában, amikor a kötvényeket kibocsátották. A felhívás megbízási díja gyakran emelkedik egy ütemezés szerint, ahogy a kötvény lejár. Ez a menetrend szerepel a kötvény indentúrájában. A hívásengedélyek nem egyeznek meg a hívás opcióival vagy a készletezési jogokkal. A hívásengedélyek egyik fontos jellemzője, hogy gyakran leválaszthatóak. Ez azt jelenti, hogy ha egy befektető kötvényt köt a csatolt warrantokkal, akkor eladhatja a warrantokat és megtarthatja a kötvényt.

A call warrantokat a nagy tőzsdéken forgalmazzák. Bizonyos esetekben, amikor a warrantokat preferált részvényekkel bocsátották ki, a részvényesek nem kaphatnak osztalékot mindaddig, amíg rendelkeznek a warranttal. Így néha előnyt jelent, ha a befektető elvárja, hogy többet keresjen az osztalékból.

A hívásengedélyezés a minimális érték fölé irányul. Például vegye fontolóra az XYZ társaság 100 részvényének megvásárlására vonatkozó warrantot 20 dollárra, részvényenként bármikor, a következő öt évben. Ha a XYZ részvényei 100 dollárra emelkedtek ebben az időben, a warrant-tulajdonos 20 dollárért megvásárolhatja a részvényeket, és azonnal eladhatja őket 100 dollárért a nyílt piacon, 100 dolláros $ 100 x 100 részvény = 8 000 dolláros nyereséget nyerhet. Így az egyes warrantok minimális értéke 80 dollár.

Fontos azonban megjegyezni, hogy ha a warrantoknak még sokáig van lejárata, a befektetők azt gondolhatják, hogy a XYZ részvényeinek ára akár 100 dollárnál is magasabb részvényenként. Ez a spekuláció, amelyet a készlet hosszabbításának időigénye kísér, az, hogy egy minimális $ 80 értékű mandátum könnyen eladható 80 dollár fölött. Mivel azonban a warrant közelebb kerül a lejárathoz (és a nyereség további növelése érdekében időben emelkedő részvényárak esélyei kisebbek lesznek), akkor a prémium zsugorodik addig, amíg meg nem egyezik a warrant minimális értékével (ami 0 dollár lehet, ha a részvényárfolyam esik a $ 20 alatti érték helyett 100 dollár felett emelkedett.)

Miért érinti:

A warrantok nem ugyanazok, mint a hívási lehetőségek. A hívás opciók nem levehetők, és gyakran lejárnak, mielőtt a warrantok (általában kevesebb, mint egy év, szemben az öt vagy több garanciavállalással). Például, ha a Társaság XYZ kötvény átváltoztatható kötvény volt, a birtokos a kötvény 1000 dolláros névértékére több XYZ részvényt vásárolhat. De ha a Társaság XYZ kötvényéhez csatolják a híváslevelet, akkor a befektetőnek többletfelárat kell fizetnie ahhoz, hogy megvásárolja a részvényeket a lehívási áron (ebben az esetben 100 részvény x 20 részvényenként, vagy 2000 USD).

A warrantok szintén nem ugyanaz, mint a készletezési jogok. A részvényvásárlási jog gyakorlati ára általában a kibocsátás idején az alapul szolgáló értékpapír piaci áránál alacsonyabb, míg a warrantok árai általában a kibocsátás idején 15% -kal meghaladják a piaci árat.

A csatolt warrantokkal rendelkező értékpapírok lehetővé teszik a birtokos számára, hogy részt vegyen az alapul szolgáló biztosíték árának értékelésekor (XYZ részvénytársaság, példánkban). Például, a Társaság XYZ kötvényének árát a csatolt warranttal felemelkedik, mivel a XYZ részvénytársaság részvényeinek ára megközelíti a lehívási árat (hasonló a hívási opcióhoz).

Ez a lehetőség egy másik biztonsági eszköz a befektetők számára diverzifikációt nyújt, és ezáltal csökkentheti a kockázatot. Ennek eredményeként a vállalatok gyakran kibocsátják a kötvényeket és az előnyben részesített készleteket, amelyek az ajánlatok keresletének és piacképességének növelését szolgálják. Ez viszont csökkenti a kibocsátó tőkeköltségét.