Dollar Cost Átlagszámítás és Példa
Tartalomjegyzék:
Mi az:
Dollárköltség átlaga egy olyan stratégia, amelyben egy befektető rögzített dollárösszeget egy adott befektetés (általában közönséges tőke) rendszeresen. A befektetés általában minden hónapban történik, függetlenül attól, hogy mi történik a pénzügyi piacokon. Ennek eredményeképpen, ha egy adott befektetés ára emelkedik, a befektető kevesebb részvényt vásárolhat. Ha egy adott értékpapír ára csökken, a befektető több részvényt vásárolhat.
Hogyan működik (példa):
Tegyük fel, hogy egy befektető úgy dönt, hogy 1000 dollár értékű XYZ Corp.-t vásárol egyidejűleg minden hónapra négy hónapig. Ebben a példában azt is feltételezzük, hogy az állomány először csökken az értéken, de aztán erősen gyűlik össze.
Amint a fenti táblázatban látható, dollárköltség-átlagolási stratégia alkalmazásával a befektető 272,22 részvényt vásárolt volna összesen 4000 dollárért. Ennek az időszaknak az egy részvényre jutó átlagos ára csak 14,69 dollár volt (a következőképpen számolva: $ 4000 / 272,22 = 14,69 $). Az időszak végén 18 dollárral végződő készletben a befektető teljes pozíciója most $ 4,900 értéket ér el (az alábbiak szerint számítva: 272,22 részvény * $ 18 = $ 4,900). Ennek eredményeképpen a befektető ténylegesen 900 dolláros nyereséget mutatott teljes pozícióján, annak ellenére, hogy az állomány a teljes négy hónapos időszakon belül csökkent ($ 20-ról $ 18-ra csökkent).
Összehasonlításképpen, ha a befektető úgy döntött, hogy az XYZ Corp. részvényeinek 4.000 dolláros befektetését azonnal ezen időszak elején fekteti be, akkor 200 részvényt vásárolt volna részvényenként 20 dollárért. Ha a készlet a négy hónap végén 18 dollárral fejeződött be, a befektető nettó veszteséget mutatna - 400 dollár az állományon.
Ez a példa világosan szemlélteti a dollárköltség-átlagolás előnyeit, különösen az illékony részvényárak időszakában.
Miért érinti:
A befektetők milliói világszerte dollár költséget átlagolják, mert az alábbi előnyöket kínálja:
-
Ez egy vonzó lehetőség azoknak a befektetőknek, akik hozzájárulniuk kell befektetésükhöz portfoliókat rendszeresen.
-
Ez kiküszöböli a piaci időzítés kérdését. Ennek eredményeképpen a befektetők megtérüléseit inkább egy adott készlet általános tendenciája határozza meg, szemben a befektető egyedi belépési árával. Ezenkívül segít a befektetőknek csökkenteni a költségalapú értékpapírokat.