Kereskedelmi Világszervezet (WTO) Meghatározás és példa

Mi az:

A Kereskedelmi Világszervezet < a tagországok közötti kereskedelmi szabályokat állapítja meg. E célból a WTO foglalkozik a kereskedelmi vitákkal, nyomon követi a kereskedelempolitikákat, technikai segítséget nyújt a fejlődő országoknak és együttműködik más nemzetközi kereskedelmi szervezetekkel. A WTO 1995. január 1-jén jött létre, és székhelye Svájcban található Genfben. A WTO váltotta fel az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményt (GATT), amelyet 1948-ban hoztak létre. A GATT elsősorban az árukereskedelmet szabályozta; a WTO szabályozza a szolgáltatások és a szellemi tulajdon kereskedelmét is. A GATT továbbra is létezik, mint a WTO áruforgalmi egyezménye.

Hogyan működik (példa):

Több mint 140 ország tartozik a WTO-hoz, és a tagság önkéntes. Néhány ország megfigyelői státuszban van a WTO-val, amely lehetővé teszi az ország számára, hogy figyelemmel kíséri a megbeszéléseket és különösen fontos ügyeket. Egyes WTO-bizottságok azonban csak tagok, és nem teszik lehetővé a megfigyelıket.

A WTO-határozatokat konszenzussal, nem pedig egy igazgatótanácsi vagy vezetıi küldöttség útján hozzák meg. A WTO legmagasabb hatósága a Miniszteri Konferencia, amelynek tagjai legalább kétévente találkoznak. A WTO Általános Tanácsa a vitarendezési testületgel és a kereskedelempolitikai felülvizsgálati szervvel a WTO napi feladatait kezeli. Ezek a napi egységek, amelyeket közösen az Általános Tanácsnak neveznek, a Miniszteri Konferencia nevében járnak el, és több albizottságból állnak, beleértve az Árukereskedelmi Tanácsot, a Kereskedelmi szolgáltatások Tanácsát és a Tanácsot. A szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásai. Minden egyes albizottság több bizottsággal rendelkezik.

A WTO-tagok tárgyalják a világkereskedelmi megállapodásokat, amelyeket később ratifikálnak a résztvevő nemzetek parlamentjei vagy kongresszusai. A WTO-megállapodások öt alapelvet tartalmaznak:

1. Néhány kivételtől eltekintve, a tagoknak egyenlő kereskedelem-megállapodási feltételeket kell biztosítaniuk minden WTO-tagország számára. Ez az egyenlő bánásmód a legkedvezőbb nemzetek státuszának nevezhető. A tagoknak "nemzeti bánásmódot" is kell kínálniuk, ami azt jelenti, hogy a WTO tagja nem diszkriminálhat más WTO-országokból származó termékekkel szemben, miután a termékek beléptek a tag piacára. A WTO-megállapodásoknak csökkenteniük kell a kereskedelmi akadályokat, mint a vámok, tarifák, behozatali tilalmak és kvóták. A WTO-megállapodásoknak elő kell segíteniük a stabil és kiszámítható üzleti környezet biztosítását a jövőbeli kereskedelmi politikákkal kapcsolatos kötelezettségvállalások bevonásával. A WTO-megállapodásoknak tisztességes és tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokat kell meghatározniuk.

5. A WTO-megállapodásoknak figyelembe kell venniük azokat a speciális igényeket, amelyek a fejlődő országok számára a WTO követelményeinek végrehajtásában vannak.

A vitarendezési folyamatok jogilag kötelező erejű WTO-megállapodásokba kerülnek. A WTO-tagok előre meghatározott eljárások szerint érvényesítik a megállapodásokat, de némi aggodalomra ad okot, hogy a gazdaságilag erős országok figyelmen kívül hagyhatják a szegényebb országok által benyújtott panaszokat, amelyek szankciói vagy más szankciók nem sérthetik a jogsértő országot ahhoz, hogy ösztönözzék a megfelelést. Ügyek:

A WTO a világ egyik legerősebb és ellentmondásos jogalkotó testülete. Ideális esetben a WTO célja a szabad kereskedelem előmozdítása, miközben segíti a kormányokat a szociális és környezetvédelmi célok elérésében.

A szabad kereskedelem és a WTO e célok megvalósítása jelentős vita tárgyát képezi. Vannak, akik megkérdőjelezik, hogy a szabad kereskedelem előnyökkel jár-e a gazdag nemzetek és a multinacionális vállalatok, nem pedig a közösségek és a környezet számára. Továbbá a WTO-tagok mintegy kétharmada fejlődő országok, és ezek közül néhányan aggódnak amiatt, hogy a szegényes hazai infrastruktúra, a politikai instabilitás és bizonyos tarifarendszerek aránytalanul gátolják a jövedelmező kereskedelemhez való képességüket. A kritikusok arra is rámutatnak, hogy az ország azon döntése, hogy nem csatlakozik a WTO-hoz, hatékonyan embargót helyezhet az adott ország áruira és szolgáltatásaira.