ÁRhatékonysági meghatározás és példa

Mi az:

Árhatékonyság egyszerűen utal arra, hogy a biztonsági ár tartalmazza-e az összes rendelkezésre álló információt

Hogyan működik (példa):

Tegyük fel például, hogy a XYZ társaság nyilvános részvénytársaság, amely részvényenként 15 dollár értékben kereskedik. Hétfőn a vállalat kiadta legújabb negyedéves jelentését, amely részletesen ismerteti működéséről, margóiról és irányításáról. A jelentés azt jelzi, hogy a XYZ társaság a következő negyedévben kíván megszerezni az ABC-t, és az akvizíció meg fogja duplázni a cég alapját decemberéig.

Árhatékonyság azt jelenti, hogy a befektetők és az elemzők azonnal eljuttatják ezt az információt, majd új ötleteket alkotnak arról, hogy mi a XYZ részvények megfelelő ára az említett információkon és minden máson, amit a XYZ cégről tudnak. Néhány ilyen információ, például a hírnévre vonatkozó információ, nem könnyen számszerűsíthető vagy kézzelfogható, de hatással van az állomány értékére. Példánkban, ha a vállalat XYZ pénzügyi teljesítménye a vártnál jobb, a befektetők valószínűleg a XYZ részvénytársaságot érik majd érdemesnek, mint a negyedéves információk megjelenése előtt.

Ha azonban valamilyen oknál fogva csak néhány ember férhet hozzá egy további XYZ információ (mondjuk, hogy az akvizíció nem egészen a jövő év végéig zárul), akkor az árhatékonyság csökkenhet. A legtöbb befektető nem ismeri az információkat, így továbbra is úgy érezheti, hogy a részvények értéke 20 dollár. Azonban egyes befektetők, akik az akvizíció késedelméhez kötődnek, teljesen másképp fogalmazhatják meg a XYZ részvényeinek értékét (és tisztességtelen kereskedelmi előnyöket). A XYZ cég ára nem tükrözi az összes rendelkezésre álló információt.

Miért fontos:

Árhatékonyság a modern piacok központi tétele. Minél gyorsabb és pontosabb az információ, annál hasznosabb és annál "helyesebb" a tőzsdei ár. Ha az információk bizonyos emberek rendelkezésére állnak, de nem mások, a piacok kevésbé stabilak, kevésbé átláthatóak és kevésbé hatékonyak.

A Harry Markowitz által 1952-ben bevezetett hatékony piaci hipotézis magában foglalja az árhatékonyság ötletét. Az elvárható hozamok, a standard deviáció és az értékpapír-készlet kovarianzációinak kiértékelése alapján elmondható, hogy a befektetők meghatározhatják, mely kombinációk vagy portfóliók generálják a különböző kockázati szintek maximális várható hozamát. A hatékony piaci hipotézis egyik gyenge formája szerint az értékpapírárak csak a nyilvánosan elérhető információkat tükrözik; a hatékony piaci hipotézis erős formája szerint az értékpapírárak tükrözik mind a nyilvános, mind a bennfentes információkat